Scott Adams: A munka öröme

Attól tartok, az irodaoptimalizálás következő hulláma a nagyobb hatékonyság végső akadályát, a boldogságodat fogja kiiktatni. A boldogság nem kézzelfogható, mint a falak meg az ajtók, mégis sok közös van bennük. A főnököd tudja, hogy ha sikerül kitörölnie belőled még a boldogság emlékét is, rögtön elfogadóbb leszel a környezeted iránt. A reménytelen boldogtalanság állapotában aztán semmi kedved nem lesz majd nyafogni, ha a főnököd összehajtogat és egy kartondobozba pakol. 
Amint felfigyeltem a munkahelyi boldogságot fenyegető veszélyekre, rövid nyomozás után rájöttem, hogy az iroda berendezésénél jóval többről van itt szó. A cégek minden elképzelhető módon harcolnak a munkahelyi boldogság ellen! Rá­döbbentem, hogy csak egyvalami vethet véget a terrornak: Egy újabb Dilbert könyv. 

Talán nyálasan hangzik, de egyfajta elhivatottságot éreztem a társadalom felé. Azt mondták, itt az ideje, hogy „visszaadjak valamit a közösségnek”. Ettől eleinte kissé berezeltem, mert azt hittem valaki rájött, hogy KRESZ-táblákkal és kerti padokkal dekoráltam ki a lakásomat. Így inkább úgy értelmeztem a „visszaadni valamit a közösségnek” felszólítást, hogy megírtam ezt a könyvet, hogy aztán pénzt kérhessek érte cserébe. 
​A könyv első felében arra keressük a választ, hogyan lehetsz boldog a munkahelyeden kollégáid, főnökeid, ügyfeleid, és – mindenekelőtt – a léhűtő cégtulajdonosok rovására. A második részben fény derül azokra a szupertitkos technikákra, melyek segítségével bármilyen hétköznapi helyzetben fellelheted a humort, ezzel is megkönnyítve kollégáid ugratását. A könyv harmadik része láthatatlan oldalakból áll. Ez a magyarázata annak, hogy a kötet miért nehezebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik.

Bizonyos hangokra nagyon ugranak az irodai dolgozók, ami igen szórakoztató lehet. De mivel minden kolléga más, személyre szabott parahangot kell kitalálnod mindegyiküknek. Hidd el, érdemes.