Ralph Waldo Emerson: Esszék

"...Engem hidegen hagy, teszem vagy nem a dolgokat, miket mások kiválónak tartanak. Nem adtam hozzájárulásom, hogy fizessek azért a kiváltságért, amire természetes jogosultságom van. Képességeimnek száma lehet bármily csekély, lehetnek bármily jelentéktelenek, az vagyok, aki vagyok, és sem a magam, sem pedig embertársaim bizonyosságához nincs szükségem másodkézből való tanúsítványokra.

Csak az tartozik rám, amit csinálnom kell, nem pedig az, mit gondolnak erről az emberek. Ez a szabály — melyet követni egyformán nehéz mind a valós, mind a szellemi életben — elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez. Már csak azért is nehéz követni e szabályt, mert mindig ott vannak azok,  akik úgy hiszik, náladnál jobban tudják, mi a kötelességed. Könnyű a világban a világ véleménye szerint élnünk, könnyű a magányban a magunk véleménye szerint, de nagy embernek csak az nevezhető, aki a tömegtől körülvéve is képes tökéletes nyugalommal megőrizni a magányos ember függetlenségét. 

A számodra halottá vált szokásokkal szembeni ellenállás szétforgácsolja erőidet, rabolja idődet, elmossa jellemed kontúrjait. Ha ragaszkodsz egy halott egyházhoz, hozzájárulsz egy halott bibliatársaság  működéséhez, egy nagy pártra szavazol — a kormány mellett vagy  éppen a kormány ellen — dínomdánomokat csapsz, mint egy közönséges gazda, e leplek takarásában nehéz felfedeznem az embert, aki valóban vagy. No és persze megannyi energiád vész el valódi életed számára. Am tedd a dolgod, és ismerni foglak! Tedd a munkád, és erősíteni fogod magad"

Részlet Ralph Waldo Emerson Önbizalom című esszéjéből