Marcus Buckingham és Curt Coffman: Először is szegd meg az összes szabályt!

A világ legkiválóbb menedzsereinek nincs sok közös jellemvonása. Korban, nemben különböznek, más-más kultúrkörhöz tartoznak. Eltér a vezetési stílusuk, és különböző célok vezérlik őket. Mégis, minden különbözőségük ellenére van bennük valamí közös: nem haboznak megszegni a hagyományos bölcsesség által szentnek nyilvánított szabályokat. Nem hisznek abban, hogy csupán megfelelő képzéssel növelhető valakinek az eredményessége. Nem segítenek beosztottjaiknak gyengeségeik leküzdésében. Folyamatosan figyelmen kívül hagynak minden aranyszabályt. Sőt, még kedvenceik is vannak. Ez a lenyűgöző könyv választ ad arra, hogy miért.

Marcus Buckingham és Curt Coffman közzéteszik könyvükben azokat a nem hétköznapi megfigyeléseket, melyekhez a világ legkiválóbb menedzsereinek tevékenységét tanulmányozva jutottak. Voltak köztük első számú vezetők, és voltak középvezetők is. Voltak, akik a Fortune 500-as toplistába tartozó vállalatoknál dolgoztak, mások kisebb cégek kulcsemberei voltak. Bármi volt a rangjuk a munka világában, a Gallup azoknak a tevékenységére összpontosította figyelmét, akik képesek voltak minden egyes alkalmazottjuk tehetségét valós teljesítménnyé formálni.

A mai nyomasztó munkaerőpiac körülményei között a vállalatok egymással versengnek a legkiválóbb munkatársak felkutatásában és megtartásában, latba vetve a csábítás minden eszközét — fizetést, juttatásokat, jutalmakat, előléptetést és képzést egyaránt. Ám a jó szándékú erőfeszítések gyakran célt tévesztenek. Kulcsfontosságú az első vonalban dolgozó középvezető — tőle függ, sikerül-e magukhoz vonzani és megtartani a tehetséges embereket. Bármennyire bőkezű is a bérezés, bármily élvonalbeli is a továbbképzés, az olyan vállalat, ahol nincsenek nagyformátumú első vonalbeli vezetők, végül kudarcot vall. Buckingham és Coffman rávilágít, hogy a legjobb menedzserek a tehetségük, nem pedig az ismereteik vagy a jártasságuk alapján választják meg alkalmazottjaikat. Elvárásaikban a végeredményt, nem a követendő lépéseket fogalmazzák meg. Embereik motiválásakor az erősségek kibontakoztatására, nem a gyengeségek leküzdésére ösztönöznek. Amikor pedig embereik előmenetelére kerül sor, nem a hagyományos ranglétra-módszert alkalmazzák, hanem olyan munkakört keresnek, melyben azok képességei maximálisan kibontakozhatnak. Az elvégzett kutatás — amely eredetileg kérdések ezreivel próbálta kipuhatolni az alkalmazottak véleményét — végül tizenkét egyszerű kérdés megfogalmazására vezetett, melyek segítséget nyújtanak, amikor egy vállalat legerősebb részlegét szeretnénk a többitől egyértelműen elkülöníteni, E könyv elsőként adja közre e mércét, bebizonyítva, hogy az alkalmazottak véleményének igenis köze van mind a termelékenységhez, mind a nyereséghez, mind a vevői elégedettséghez, mind a forgalomhoz.

Bármely szinten dolgozik is, minden menedzser számára tartogat tanulságokat e könyv — sőt, azt is megmutatja, hogyan tudja azokat a saját körülményei között felhasználni.